0 db

FINAL FANTASY XII: THE ZODIAC AGE – RÁNCFELVARRÁS, VAGY TELJES MEGÚJHODÁS?

TESZT – 11 évvel az eredeti megjelenése után érkezett meg végre a Final Fantasy XII PS4-re, amely a The Zodiac Age alcímet kapta és amelyben ismét meglátogathatjuk (vagy az újoncok elsőként látogathatják meg) Ivalice-t. Mindenképpen le kell szögeznünk a játék elemzése előtt, hogy nem egy grafikus remasterről, hanem egy remake-ről van szó, amelyben a játék mechanikáját oly módon sikerült feljavítani, hogy a frusztráló elemektől megszabaduljunk.

 

Amitől talán ez a sorozat igazán magával ragadó, hogy hőseidnek többféle foglalkozást is adhatsz: masiniszta, vörös varázsló, íjász, stb. – ezekből kettőt is birtokolhatnak – amely olyan lehetőségeknek nyit kaput, mint a gyógyító íjász, a közelharcban is jeleskedő mágus. Éppen ezért az összes foglalkozást kipróbálhatod a játék egyszeri végigjátszása során, nem lesz hiányérzeted. Ez nem utolsó szempont egy olyan JRPG-nél, amely akár 100 órába is kerülhet amíg végigvisszük.

Jobban átlátható küldetések, jobb harcrendszer

Az új rész egyik újítása, hogy sokkal jobban átláthatjuk a fő és mellékküldetéseket egyaránt, nincs akkora káosz a hirdetőtáblán sem, így nem lesz akkora elveszettség érzésed.

További újítás, az a speciális képességek, amelyet „quickeningnek” – amelyek nagyjából úgy működnek mint a limit breakek – már nem MP-t (mágiapontot) használnak, hanem úgy töltődik fel, mint más Final Fantasy játékban.

Változás érte emellett a térképrendszert is: sokkal átláthatóbb, illetve konkrétan egy átlátszó térkép formájában a háttérben láthatjuk, melynek köszönhetően nem fogunk olyan helyszíneken sem eltévedni, amely tele van labirintusokkal és egy apró környezeti elemekkel, így az élmény sokkal jobb lesz.

Az idő tényleg „soha-soha, meg nem áll”

Másik újítás, hogy az L1 gombbal gyorsíthatod az időt, hogy megszabadulj a fárasztóan sok mászkálástól, ami egy hatalmas térképen üdvözítő lehet, így elkerülheted a monoton, unalmas grindolást. Ennek a lehetőségnek egyébként két sebessége is van: kétszeres, vagy négyszeres, így már azt is megszabhatjuk, milyen sebességgel „vágtassunk” a térképen – jóval dinamikusabbá és szórakoztatóbbá válik a játék ezáltal. Be kell vallanom, hogy szinte egy percet sem töltöttem felesleges grindolással és így pillanatokon belül jártam be akár teljes sivatagokat is. Messze élvezetesebb így a játék!

Ami viszont nem változott, az a gambit-rendszer, ami annak idején is megosztotta a játéktársadalmat, és most is biztosan sokan húzzák kicsit miatta a szájukat. A lényeg, hogy a hagyományos körökre osztott rendszer helyett „valós időben”, makrókkal támadhatjuk az ellent.

Ez sokak számára élvezetes is lehet, hiszen a szituációk alapján, előre beprogramozhattuk a támadásainkat, amely szituációként egyedi taktikákra adott lehetőséget: például előre megtervezhettük, hogy a tűzre érzékeny ellenséget lángok martalékává vessük, vagy automatikusan gyógyítsuk társainkat, ha 70% alá esik a HP-juk. Ez az új rendszer kétélű fegyver volt a szórakoztatás tekintetében: sokaknak bejött, de azért sokan kritizálták is, mert unalmasnak tartották – ez az arány nagy eséllyel most sem változik.

Nahát, fiúk, lányok, ti semmit sem változtatok!

No persze az első dolog, amit észreveszel, nem a különféle rendszerek tekintetében lévő változás, hanem hogy mennyire jól néz ki a játék. A Square Enix nagyszerű munkát végzett azzal, ahogy a karakterek „ráncait felvarrta”, leginkább a textúrájukat húzták fel, de oly módon, hogy nehezen hiszed el, hogy ez a játék eredetileg 2006-ban jött ki. A készítők még arra is ügyeltek, hogy kicsit jobban a játékba illesszék az átvezetőket, amelyek most valahogy kevésbé ütnek el az eredeti verziótól.

Persze azért semmi sem fenékig szaké: találkozunk azért olyan textúrákkal, amelyek valahogy nem passzolnak a környezetükkel: akár a karakterek külsejéről, vagy a városok, sivatagok kidolgozottságáról beszélünk. Bizonyos helyszíneken például szépséges virágok helyett pixeles katyvaszt láthatunk, máshol az utcakő kicsit PS2-es, de hát azért 2006-os címről beszélünk, semmi sem lehet tökéletes.

Final Fantasy XII: The Zodiac Age will launch exclusively on the PlayStation 4 in 2017 worldwide.

Nem csak játékzene, szimfónia

A zenék és hangok terén szintén köszönetet rebeghetünk a Square-nek, hiszen nem csak egyszerűen „áthangszerelték”, hanem igazi szimfóniát is hallhatunk az eredeti dallamok helyett. Aki kíváncsi a különbségre, bármikor átkapcsolhat, azonban a különbség annyira finom és mégis klasszisokkal jobb, hogy mi egyértelműen az új verzió mellett tettük le a voksunkat.

Sajnos a párbeszédek terén már nem ennyire rózsás a helyzet: sokszor most is csak hang nélküli feliratokat olvashatunk, mint az eredetiben – igaz, az ínyencek japán nyelvre is átkapcsolhatnak.

Kell-e ez neked?

Ha már játszottál a régi Final Fantasy XII-vel, szeretted, és ismét Ivalice városának macskaköveit szeretnéd taposni, akkor egyértelmű, ha annyira nem, talán érdemes még vele tenni egy próbát. Jómagam kedveltem, de kb. a felénél meguntam, mégis 11 évvel később ismét találkozni vele ilyen formában nagyszerű, nosztalgikus élmény volt. Persze kell ehhez a játékhoz is, hogy időt szánj rá: legalább 70 óra, amíg befejezed és akkor még csak a főküldetésekről beszéltünk – 150 órát kell rászánnia annak, aki mindent le akar tudni a játékban. Igazi türelem, és rajongás kell tehát ehhez a „végső fantáziához” is…


Itt megrendelheted: http://konzolkiraly.hu/kereses?kereso=FINAL FANTASY XII THE ZODIAC