0 db

PREY – IMÁDKOZZ, HOGY CSAK EGY RÉMÁLOM LEGYEN!

A Bethesda és az Arkane ezúttal a Neural Modifier névre hallgató eszközt mutatja be a Prey-ből. Röviden a Neuromodnak nevezhető kütyü az emberi képességeinket képes tuningolni úgy, hogy az idegrendszerünkbe nyúl bele egy kicsit, így az erőnket, sebességünket és hackelési képességünket képes egy picit megemelni a használata során.

TESZT – Üdvözlünk a Talos-1-en, a közeli jövőben megépített űrállomáson, ahol egy rosszul sikerült kísérlet után elszabadult a pokol és furcsa, sötét testű idegen lények törtek-zúztak és majdnem mindenkit lemészároltak. Morgan Yu-t, az egyik vezető kutatót alakítod, aki a Prey, a francia illetőségű Arkane Studios új játékának főszereplője.

 

Prey IP rengeteg viszontagságon ment keresztül az elmúlt évtizedben. Az eredeti, 2006-os játékban  egy bennszülött indiánt alakíthattál, aki egy idegen űrhajón harcolt vérszomjas ufók ellen, akik a barátnőjét is elrabolták. Ez így leírva talán nem hangzik túl eredetinek, de a játék érdekes vallási témákat is feszegetett, furcsa fegyvereket használhattunk benne, érdekes, egyedi környezetet fedezhettünk fel, volt benne még egy gravitációs játékmenetbeli csavar is, illetve egész egyszerűen szórakoztató volt.

Több mint egymillió példány kelt el belőle egy hónap alatt és egy folytatás is készült volna belőle, azt viszont végül kukázták, mert nem ért fel a Human Head Studios mércéjéhez. Miután évekig nem történt semmi Prey-ügyben, az Arkane Studios és a Bethesda elhatározták, hogy egy teljesen másik Prey-t készítenek el, – új környezettel, univerzummal, főszereplővel, sőt játékmenettel is – amely megfelel a 2017-es évek kívánalmainak.

Ennek az új Preynek viszont tényleg semmi köze (még kameók szintjén sem) a rég Human Head Studios játékhoz és a saját, egyedi vízióját próbálja bevezetni – talán egy új franchise-ba, ha a játék elég nagy pénzügyi és kritikai sikert arat. Cserében az új játék története viszont sokkal inkább elgondolkoztató, szerepjátékos elemeket is kapunk, illetve általában véve a harc is sokkal lassabb menetű (bár ez a játék karakterfejlesztő döntéseitől is függ). Talos-1 világa sci-fi horror elemekkel, egy különös, hátborzongató idegen lénnyel, veszélyekkel, és összeesküvéssel teli világa teljesen magába szippantott, és 30 óra után elmondhatom, hogy a játék minden forintját megérte.

Váratlan következmények

Prey történetében központi szerepet játszó Talos 1 egy ultramodern kutatóbázis, amely a Hold körül kering és a Föld legbriliánsabb elméi dolgoznak rajta. A finanszírozást nem a kormány, hanem a TranStar Corporation: egy magáncég oldotta meg, amely egy új találmányt fejlesztett ki, amelynek a neuromod a neve. Ennek a vadonatúj technológiának köszönhetően a felhasználó azonnal „belőhet magának” bármilyen képességet, amelyet a Neuromod tartalmaz.

Az egyetlen másodperces „tanulási folyamatnak” egyetlen hátulütője van csak: a delikvensnek a saját szemén keresztül kell tűkön keresztül felszúrnia a képességet, viszont a nem túl kellemes procedúra eredménye azonnali hatással bír. (Játékmechanikai tekintetben pedig egész egyszerűen így kapjuk az újabb és újabb pontokat a szokásos sci-fi RPG skillek fejlesztéséhez.) Sajnos az események rosszul alakulnak és a Typhon nevű idegen lények elszabadulásával az űrbázison elhatalmasodik a pokol.

A játékos Morgan Yu-t alakítja (aki lehet nő, vagy férfi is, aszerint, hogy kit választunk a játék elején) és csak rajtunk áll (bizonyos határok között persze), hogy miképpen alakítjuk a történetet és a Talos-1 űrbázis, illetve a túlélők sorsát. Anélkül, hogy bármilyen fontos részletet elkottyintanánk, annyit azért elárulunk, hogy a történetet Chris Avellone írta, aki olyan címekkel írta be magát a videojátéktörténelembe, mint a Fallout 2, a Planescape Torment, a Fallout: New Vegas, Knights of the Old Republic II: The Sith Lords, és a Torment: Tides of Numenera, amelyet nemrég teszteltünk.
Avellone-nak köszönhetően a Prey sztorija elsőrangú, méghozzá nem csak a főküldetés, hanem a mellékküldetések tekintetében is, illetve az egész játék telis-tele van a játék univerzumára vonatkozó izgalmas háttérinformációkkal, amelyeket apró jegyzetekből, emailekből és magazinokból, könyvekből nyerhetünk. A főjátékot 10-12 óra alatt tudjuk végigvinni, ha sietünk vele, de ezt nem javaslom, mert ez tipikusan az a cím, amit lassan érdemes kijátszani, hogy minden történeti részét kiélvezhessük – úgy 20-25 óráig is eltarthat, amíg a Prey végére érünk.

A mellékküldetéseknél még érdemes megjegyezni, hogy nemcsak a fősztori mellé pakolták ezeket, hanem a különféle fontosabb karakterek sorsára is befolyással lesz. (Viszont hálistennek nem erőltették a fejlesztők, hogy csak akkor kapjuk meg a jó befejezést, ha minden mellékszálat végigviszünk.)

Másrészről érdekesség, hogy döntéseink hiába tűnnek jónak, nem biztos, hogy azok is, szóval hiába is próbálnánk teljes mértékben jófiúk lenni, érhetnek minket kellemetlen meglepetések.

A játék végén pedig igazi katarzis lesz, amikor megtudod, mit is jelent a „Prey” szó…

Szabadság, szeretem!

Játékmenetét tekintve a Prey akció és szerepjátékos elemeket vegyít – ha egy régi játékhoz kellene hasonlítani, akkor a legelső System Shock jut eszembe. Szinte bármit megtehetsz a játékban, amit akarsz, és a feladataidat többféle módon is teljesítheted, de akár többé-kevésbé fontos mellékkarakterek sorsáról is dönthetsz. Emellett kétféle képességfát is kapunk: az egyiket az emberi képességekhez, a másikat pedig a Typhon (az idegen lény) skilljeihez. Mivel nem maxolhatod ki mindkét képességfát, így el kell döntened, milyen skillek mellett teszed le a voksodat. Profi hacker leszel? Egy profi mesterlövész? Vagy a te Morganed egy idegen képességek szakértője lesz?

A játékostól függ, persze a megfelelő arány megtalálása nem könnyű feladat. Ha például túlságosan is a fegyverhasználatra gyúrsz, akkor bajba kerülsz, amikor kifogysz a lőszerből, ha viszont túltolod magadban a Typhon képességeket, akkor nem igazán szimpatizálnak majd az emberi NPC-k veled, illetve a bizonyos helyeken megtalálható automatikus gépfegyverek is rögtön tüzet nyitnak rád.

A kevésbé jelentősnek tűnő képességeknek is fontos szerepük van: ha megtanulod a hackelést, akkor olyan terminálokat tudsz feltörni, amelyek raktárjában akár rendkívül értékes alapanyagokat is megtalálhatsz, amelyekből fegyvereket tudsz gyártani, vagy akár a gépi „ellenségeidet” is meghekkelheted, hogy a te oldaladra álljanak. Nincs tehát egyértelmű válasz arra nézve, hogy mi a „jó”, vagy a „rossz” fejlesztés, minden rajtad múlik.

A felfedezés öröme

A Talos-1 hatalmas kutató és fejlesztőbázis, amelyet egy nagy lift köt össze, rengeteg gravitációs lifttel és az űrállomást sokszor kívülről, az űrben lebegve is megközelíthetjük. A játék elején a legtöbb helyszín még le van zárva. Viszont ahogy egyre jobban haladsz előre a történetben, úgy nyersz el újabb képességeket, hogy az utadban álló akadályokat elhárítsd, illetve olyan karakterekkel is találkozol, akik hozzásegítenek, hogy a zárt részek megnyíljanak számodra. Belépőkártyákat fogsz az űrben lebegő hullák mellett találni, a zárt ajtókat meghekkelheted, illetve később egy olyan képességet is nyersz, amelynek köszönhetően villámgyorsan tudsz Talos-1-en keresztül közlekedni. Bár a játék területe hatalmas, ha betegesen perfekcionista, maximalista vagy, akkor két-három órán keresztül barangolhatsz a játék első szakaszában.

Bár a játék legnagyobb része egy űrállomáson játszódik, a fejlesztők különböző stíluselemeket is fel tudtak sorakoztatni az alternatív történelemnek hála, amely a Prey világát jellemzi. Bizonyos részei stilizáltak, futurisztikusak, de van, ami a hidegháborús korszakot idézik. Ezek a designelemek nagyszerű elegyet alkotnak Talos-1 végső kidolgozásában.

Hab a tortán, hogy a félig szétroncsolt űrbázist kívülről is megtekinthetjük, hiszen a játék bizonyos szakaszában űrruhában lebeghetünk a bázis körül. Itt tudjuk megfigyelni, hogy míg a bázis felső része ultramodern, addig az alsó részei archaikus technológiát képviselnek, lévén ezek akkor épültek, amikor a Typhon organizmusok kutatása még a korai szakaszában járt.

Prey környezete amiatt is elismerést érdemel, hogy nemcsak pusztán látványos és egyedi, hanem a játékost belevonja a történetbe is. Sok tekintetben hasonlít a System Shock játékok felépítésére is.

CryEngine felsőfokon

Prey-t a CryEngine hajtja, és ennek köszönhetően nem csak PC-n, hanem konzolon is csodaszép. Az árnyékok játéka, a részletgazdagság mind-mind maximális, hála a jól ismert motornak. A belső és külső helyszínek egyaránt rendkívül részletesek, így nem fogjuk azt sem bánni, hogy a játék bejárható területe nem annyira hatalmas, mint más, modern címeknél.

Az NPC-k animációja elsőrangú – ez különösen igaz idegen ellenségeinkre, a typhonokra. A szinkronhangok kiválóak, mindegyik színész apait-anyait beleadott, amikor a Prey karaktereit megszólaltatta.

Ami a játék horror-részét illeti: nem beszélhetünk azért egy Doom-típusú 18 -os sci-fi véres rémálomra, ahol kibelezett, széttrancsírozott hullák hevernek mindenhol, hanem sokkal finomabban, elegánsabban – de annál hatékonyabban cincálja az idegeinket a Prey.

Külön elismerést érdemel Mike Gordon munkája, akik az alakváltó mimic-ek hangjainak kidolgozásán is munkálkodott – tőle nemrég a Doom hátborzongató soundtrackjét hallhattuk. Nem találunk ugyan epikus 14 perces rock számokat a játékban, a Prey félelmetes, a 80-as évek sci-fi horrorjait idéző dallamai viszont megadják a kellően baljós hangulatot.

Zavar a rendszerben

Bár a Prey egy kiváló játék, sajnos pár negatívumot is meg kell említenünk. Konzolon igencsak feltűnőek a csúnyán „beanimáló” textúrák a falakon, vagy a karaktereken. Olyan, mintha az előző generációt látnánk.

A másik negatívum a különféle szintek közötti hosszú töltési idő, amelyet csak részben lehet magyarázni az űrállomás méretével. Ez nemcsak a szintek között, hanem a játékállás visszatöltésekor is jelentkezik. A gyors visszatöltéssel ezt időnként el tudjuk kerülni, de ha meghalunk, meg ezzel a módszerrel is szép kényelmesen tölt vissza a játék, megadja a módját, nem sieti el – főleg konzolon.

Sajnos ez mind semmi ahhoz képest a PlayStation 4-en jelentkező durva bughoz, amely azt okozza, hogy a karakterünk egyhelyben állva csúszik előre. Ez valami elképesztően irritáló és tekintélyesen ront a játékélményen is. Reméljük egy patch-el majd javítják. Mivel a PS4Pro.eu most már (a site neve ellenére) multiplatform, így a többi verziót (ahol ez a hiba nem jelentkezett) is figyelembe vettük és így áltagoltuk a végeredményt, de a PS4-es verzió – emiatt a brutális bug miatt, ami tekintélyesen odavág a játékélménynek – a végeredmény 7.8-at érdemel csak. Igen, egy jó tízessel kevesebbet.

Egyéb bugoktól sem mentes a játék, (nálam a Repair skill hiába van kifejlesztve, bizonyos helyeken akkor sem használható), illetve a hangerők terén is ordas bugok rontják az összképet: a „January” nevű karakter hangja például túl halk, illetve van, hogy a zene túl hangos, és nem halljuk a karaktereket miatta.

Nem a bugok közé tartozik, de a játék monotonitását növeli, hogy mindössze 5-8 különféle ellenféllel találkozunk. Persze, eleinte hátborzongatóak az idegen lények, de amikor már huszadszorra látod őket, annyira nem különlegesek.

Továbbá azt is hozzá kell tenni, hogy a sztori – bár egyértelműen a játék legerősebb része – még így is időnként kicsit leül, vagy érdektelenné válik, illetve a néhány karakter motivációja nem túl logikus.

Végül egy jó tanács: aki teheti, inkább PC-n, egérrel játsszon vele, mert a sokszor idegesítően ugráló, apró mimic-eket gamepad célzással eltalálása kapcsán leginkább Ford Fairline sajtreszlős benyögése jutott eszünkbe…

Megvásárolhatod az alábbi linken: http://konzolkiraly.hu/kereses?kereso=prey

Forrás: https://ps4pro.eu/hu/2017/05/08/prey-imadkozz-hogy-csak-egy-remalom-legyen/