Macskásnak lenni egyáltalán nem szégyen – Marie Antoinette, sőt Ernest Hemingway is az volt! Először csak egy cica, aztán megszánsz egy kóbor macskát, utána pedig a neten látsz egy cukipofát. Hipp-hopp, és máris a kis szőrgombolyagok jelentik számodra az életet! Persze ekkor már a lehető legfinomabb falatokkal szeretnéd kényeztetni kedvenceid: a tej helyett először csirke lesz, aztán olyan prémium tonhal-konzerv, amit még magadnak sem engednél meg. Hiába, egy lakásnyi kedvencet nem könnyű etetni és szórakoztatni!
„A macskák az új zombik”
– mondta Tom Vasel a cicarajongók egyik új kedvencéről, a Cat Ladyről készült kritikájában. És tényleg, az elmúlt években ellepték a polcokat a cuki cicás játékok, amik közül a legtöbb belépőszintű, könnyed társasjáték. Nincs ez másképp a Cat Ladyvel sem, amiben felkészülhetsz a 10-20 év múlva közeledő „macskás nő” életmódra: gyűjts be minél több cicát, fogadj be kóbor macskákat, etesd őket, és gondoskodj játékokról is – mielőtt még a házadat szedik szét! A 2017-ben megjelent játékért valóssággal megőrültek a macskások (még dal is született a játékról), amit elősegített az, hogy könnyed játékmenetének köszönhetően a kezdő társasjátékozóknak is szőrbombasztikusan jó választás.
A Cat Lady mechanikáját tekintve egy draftolós, szettgyűjtős játék, leginkább a Sushi Go!-hoz és nagy testvéréhez, a Sushi Go Party!-hoz hasonlít. Az illusztrátor kiléte is a társasjátékok világától kicsit szokatlan, hiszen a – mellékesen rajzfilmkészítéssel foglalkozó – alkotó-tervező, Josh Wood grafikái díszitik a játékot.
Legyél az első, aki véleményt ír!
