Ez a weboldal cookie-kat használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Az oldal használatával Ön automatikusan hozzájárul, hogy a cookie-ban apró adatmennyiséget tároljunk a számítógépén.
x
  Blog   Hírek
  2019 May 22

A Plague Tale: Innocence Teszt

TESZT – 1349-ben járunk, Franciarországban, amikor a királyság hadban állt Angliával és a populáció nagy része az éhségtől szenvedett és a pestis tizedelte a lakosságot. Amiciát, egy tizenötéves lányt és Hugót, egy ötéves kisfiút irányítunk, akik Robert de Rune nevű nemes gyermekei. Egy váratlan támadás és családi tragédia után a fiataloknak menekülnie kell otthonukból és kalandjaik egy háború sújtotta országon keresztül vezetnek…


A Plague Tale: Innocence a Asobo Studios tíz év szünet óta az első saját játékuk: a legutolsó címüket, a Fuel című open world motorversenyt 2009-ben dobták piacra. A fejlesztők azóta más címek portjaiban segédkeztek és 2009 óta nem csak ez az első saját dobásuk, de egyben ez a legelső kalandjátékuk is. Merész vállalkozás volt tehát ez a játék!

Focus Home Interactive sem a nagy költségvetésű, hatalmas reklámkampánnyal megtámogatott címeiről ismert kiadó, bár az tény, hogy a Vampyrt elég erőteljesen reklámozták, mielőtt megjelent volna. Hangulatában sok szempontból hasonlít ez a lopakodást is tartalmazó akció-kalandjáték, nézzük tehát, hogy virtuálisan, egy játék formájában nagyobb mulatság-e a vírust terjesztő patkányokkal szembe szállni, mint Budapest utcáin manapság találkozni a rusnya állatokkal, élő, vagy halott verzióban.

Patkányok, királyok és patkánykirályok

Ahogy tehát a bevezetőben is említettem: 1349-ben járunk, Franciaországban, ahol éppen dúl a háború, a lakosság éhezik és egy öldöklő vírustól retteg mindenki. A 15 éves Amiciát és ötéves Hugót irányítva kell menekülniük, egy tragikus fordulat után. Nem elég, hogy magukra vannak utalva, miközben a középkori, háborús Franciaországot keresztül-kasul bejárják, de ráadásul Hugót még az Inkvizíció is üldözi.

A játék rendkívül hitelesen ábrázolja, ahogy a vírustól és háborútól megtizedelt falvakban, régi városokban menekülnek üldözőik elől. A játékos leginkább a fiatal lányt, Amiciát irányítja, aki nem lévén egy Arya Stark a Trónok harcából, leginkább kistestvérével lopakodva próbál megmenekülni a katonáktól, hogy kiderítsék családjuk örökségét és valahogy megállítsák a járvány továbbterjedését.

A történet egyszerű, de mégis rendkívül érzékletesen meséli el a két gyerek vesszőfutását, akiknek a brutális középkori világ kegyetlen valóságával már ennyire fiatalon szembesülniük kell. Összesen tizenhét fejezetből áll a játék, amely meglehetősen rövid: hattól-nyolc óra alatt be is fejezhetjük, beleértve azt az időt is, amit környezetünk felfedezésével töltünk.

Annak ellenére, hogy a sztori nem túl bonyolult, mégis találkozunk majd pár meglepő fordulattal, de alapvetően a játékmenet is elég lineáris, tehát akik valamilyen – manapság oly divatos – nyílt világú túlélő horrorra, vagy akció-kalandra számítanak, azok csalódni fognak.

Csak csendben, csak halkan…

A Plague Tale: Innocence játékmenete alapvetően lopakodáson alapszik, de nem annyira nehéz vagy komplex, mint egy Splinter Cell, vagy egy Hitman cím. Igazából a játék nehézsége talán ebben a műfajban a legkönnyebb, amivel valaha is találkoztam. Ebbe sajnos az elég buta AI is beletartozik, amelyet például nem zavar az a tény, hogy kétszer, vagy háromszor is ugyanoda csalom az általa irányított katonákat, vagy hajszálpontosan ugyanazt az útvonalat járják be. Az őrök, vagy az ellenségeink pedig sokszor direkt úgy helyezkednek el, hogy kényelmesen megkerülhessük őket.

Másrészről tömérdek eszköz áll rendelkezésünkre, hogy elcsaljuk, vagy akár meg is öljük a ránk vadászó katonákat. Tűzbombákat, savbombákat, köveket, vagy akár a földön heverő köveket és vázákat is használhatunk erre a célra, sőt, még egy olyan tárgyat is, amely odavonzza ellenségeinkhez a patkányokat, amelyek véresre harapják őket.

Emellett még fejleszthetjük is az említett bombáinkat és azt azokat hordozó hátitáskánkat, azáltal, hogy a világban különféle hozzávaló nyersanyagokat szedünk össze. Gondosan meg kell egyébként fontolnunk, hogy mit mire használunk, mert ezekből a nyersanyagokból azért relatíve keveset találunk. Például a bőrt arra is használhatjuk, hogy táskánkat feljavítsuk (így nyilván több tárgy fér bele), ugyanakkor különböző speciális tűzbombákat is gyárthatunk, amelyek megszabadítanak minket a patkányoktól. Mivel elég ritkán jutunk hozzá bőrhöz, így el kell döntenünk, hogy mire használjuk fel inkább.

Az emberi ellenségeket a játék későbbi szakaszában tudjuk megölni, de a kihívás ezeknél az összecsapásoknál sem túl nagy. Nagyjából arra jók ezek a harcok, hogy a helyenként kissé monotonná váló ritmust megtörjék, vagy a játék ne válják walking simulatorrá. Igaz, egész kreatív módszerekkel is megszabadulhatunk az ellenséges őröktől és az inkvizíció tagjaitól. Emellett lesz egy-két borzasztóan egyszerű boss fight-ban is részt vehetünk, de ha kihívásokra vágysz, azt nem ettől a játéktól fogod megkapni.

Frankhoz szép borvidéke, halálhörgés minden felől

A játék grafikája PC-n és konzolon is egyaránt gyönyörű. Mivel egy lineáris, történetorientált címmel van dolgunk, a fejlesztők az erőfeszítéseiket az apró részleteknek szentelhették. Kézzel rajzolt grafikával készült, a grafikusoknak nem kellett kapkodniuk, vagy egy hatalmas open world játék híján nem kellett ugyanazokat az elemeket ismételgetniük. A de Rune család napsütötte uradalmától kezdve a patkányok által terjesztett vírustól fertőzött falvakon keresztül, egészen az angol és francia katonák holttesteitől borított, elhagyatott harcmezőkig minden elképesztően részletes. A füst- és tűzeffektusok is gyönyörűek, különösen 4K-s TV-n (egy PS4 Pro-ra, Xbox One X-re, vagy jobbféle PC-re persze szükség van ezek maximális élvezetéhez. Továbbá azon túl, hogy a grafika egyszerűen csak szép, emellett rendkívül hangulatos is.

Azt azért el kell ismerni, hogy konzolokon a távolban lévő grafika kicsit homályos lesz, de ez csak nagyon specifikus esetekben történik meg, mintha a készítők szándékosan ráfókuszáltak volna bizonyos pontokra. Ez elég ritka, de őszintén szólva kicsit bosszantó, mert a látvány egyébként rendkívül részletes.

A hangok mellett meg kell említeni a hangdesignt is, amely szintén nagyon ott van a szeren. A zenét Olivier Deriviere készítette, aki a Vampyron dolgozott, és aki egyaránt profi, amikor izgalmas üldözésekről, hátborzongató, horrorisztikus jelenetekről, vagy szomorúbb jelenetekről van szó.

Ugyanilyen jókat mondhatunk el a játék soundtrackjéről, minden halkabb, vagy hangosabb zörejnek, madárcsivitelésnek, szélfúvásnak, eső kopogásának köszönhetően igazán úgy érezzük, mintha a játék kellős közepén találnánk magunkat.

Az angol szinkronhangok is teljesen elsőrangúak és ezt onnan veszi észre az ember, hogy még az ötéves Hugo hangjai sem idegesítők, mint oly sok más gyerekszínész esetében.

Könnyed, finom és mégis tartalmas, mint egy francia rosé bor

A Plague Tale: Innocence egyszerre tartalmas és mégis könnyen végigvihető, szórkaztató játékélményt nyújt. Nem próbálták teletömni feleslegesen időhúzó részekkel, vagy telezsúfolni open world elemekkel. A sztori magával ragadó, a grafika szép, és egyike 2019 legjobb soundtrackjeinek. Elismeréssel adózunk tehát az Asobo Studios-nak és csak abban reménykedünk, hogy nem kell valami hasonlóan színvonalas alkatosára további tíz évet várni tőlük.

-Dante-(fordította: BedSector)

Pro:

Nagyszerű történet
Szuper grafika és zene és hangok
Elsőrangú szinkron

Kontra:

– Kicsit leegyszerűsített játékmenet
– Kissé rövid
– Túl könnyű

Együttműködő partnereink

Feliratkozás hírlevelünkre

Értesülj elsőként a legújabb akciókról és szerezz exkluzív kedvezményelet!

×
Multimédia
AJÁNDÉK
Gamer szék
PS4
PS3/PS Vita
XBOX ONE
XBOX 360
Switch
PC/Laptop
  +36 70 / 884-00-01   info@konzolkiraly.hu   Elérhetőségek   Szállítási információ ÁSZF Adatvédelmi szabályzat