0 db
<< Vissza a Hírek - Újdonságok menübe

F1 2018 teszt

Bár mindig is imádtam a versenyjátékokat, azok nagy része az arcade al-műfajból érkeztek mint pl. a csodálatos Burnout sorozat, viszont néha napján elkap a kötött pályák utáni vágy, és volt ugyan dolgom a Gran Turismo egyes részeivel, a Race és a Project Cars sorozattal, az első ilyen élményem egy F1 játékhoz köthető, méghozzá a PS1-re kiadott 98-as kiadással, amiben ugyan fogalmam sem volt a szabályokról, remekül szórakoztam, főleg az Ausztrál pályán, ahol remek levágási lehetőségek voltak... utána egy nagy kihagyás után az F1 2014 vett el az életemből majd 100 órát, és innen nem volt megállás, jött a 2015-ös rész, és a 2016-ot átugorva a 2017, most meg a 2018-as részről írok, és ha gyorsan le akarnám zavarni, azt mondanám csak újracímkézték az előző részt és a kocsik megkapták az új szabályok alapján bevezetett Glóriát, de ez amellett, hogy vajmi kevés lenne, nem is fedné a valóságot, hisz a (sebesség) ördöge ezúttal a részletekben rejlik, lássuk hát őket.

 

Első indításnál tényleg nem sok újdonságot találunk, a menürendszer szinte változatlan maradt, még a pilóta létrehozási opciók is csak pár új pilóta modellel bővültek, ez után a lehetőségeink ismét az egyjátékos mód nagyját kitevő szezon mód, ahol az általunk létrehozott pilótával kell beírni magunkat a történelem könyvekben, természetesen kezdhetünk azonnal a top csapatok valamelyikében, ahol viszont az elvárások lesznek nagyobbak, és már akkor húzni fogják az orrukat a vezetőségben, ha nem végzünk a dobogón, így ha nem szeretnénk ezen idegeskedni, ott vannak a középcsapatok, vagy épp a sereghajtók, akik már akkor pezsgőt bontanak ha továbbjutunk a Q1-ből, és a fő célunk csapattársunk legyőzése lesz leginkább, akivel ezúttal is rivalizálunk majd természetesen, de a 2018-as rész újdonsága, hogy immár lehet egy általunk választott rivális is, a választásunk természetesen kihat a hírnevünkre is, nem választhatunk ugyan szabadon, de kapunk néhány lehetőséget, más más nehézségi fokozatba állítva, hisz ha egy (papíron) nálunk gyorsabb pilótát választunk riválisként nagyon sokat és nagyon hamar nőhet a többi csapat érdeklődése irántunk, ez viszont vissza is üthet, hisz ha nem teljesítjük a vele járó célokat, sokkal nagyobbat bukhatunk. A versenyhétvége és az azon kívüli dolgok inkább finomításokon estek át, továbbra is mi szabjuk meg melyik irányba fejlődjön a csapat és az autó, a szabadedzéseken, időmérőn és futamon szerzett pontokat elköltve, ez a része szinte változatlan, ellenben a menürendszer számomra sokkal átláthatóbb volt, pár dolgot összevontak, mást áthelyeztek, így gyorsabban ráéreztem, és mindent megtaláltam amit kerestem.

 

Bár azt írtam, hogy a fejlesztési rendszer nem változott, ez nem teljesen igaz, hisz az új részben bevezetett válaszadási rendszer miatt, amellett hogy eldönthetjük inkább profi sportolók vagy "showmanek" akarunk e lenni, a csapatunkról és kocsiról is nyilatkozni kell, és ez bizony befolyásolja majd a szerelőkkel való kapcsolatunkat, ha jól bánunk velük bónuszokat és olcsóbb alkatrészeket szerezhetünk. Az alkatrészek fejlesztése ezúttal is pontokba kerül, amiket a pályán szerezhetünk meg, nagyrészt a három szabadedzésen, ahol hát különböző program vár ránk, és azok teljesítését díjazza a játék két szinten, ha csak éppen átmegyünk rajtunk ugyanis nem fogunk annyi pontot kapni mintha tökéletesen abszolválnánk őket. Ahogy írtam, 7 program közül választhatunk, ez egyel több mint tavaly, így azokhoz (gumikezelés, üzemanyag-kezelés, időmérő felkészülés, versenystratégia és ugyan a folyamatosan változó csapat-célok), csatlakozott az immár általunk irányítható ERS, vagyis az Energia Visszanyerő Rendszer kezelése, bár ez sokat nem ad hozzá, hisz nagyon könnyen kijátszható a rendszer kapcsolgatásával, viszont legalább több lehetőségünk van pontot szerezni, ha valami nagyon nem menne (a maximális pontszámhoz ugyanis elég hat programot teljesíteni). A Karrier módra tehát a legtalálóbb a fenti mondatom, nincs benne semmi forradalmi, bármennyire is ezt akarta elhitetni a Codemasters, ugyanakkor mindenhol kicsit jobb, kicsit több, és a sorozat rajongóinak ennél nem is kell több, főleg, hogy a játék más területein is ez figyelhető meg, és máris rájuk térek.

 

Ilyen a vezetési rendszer, ahol a Codemasters játékoknál már megismert skálázhatóság figyelhető meg, az összes segítséget bekapcsolva kis túlzással tényleg csak arra kell figyelnünk, hogy elkanyarodjon a kocsink, mindent kikapcsolva viszont már elég sok mindenre kell ügyelni, és még egy túl erősen letámadott rázókő is a vesztünket okozhatja, e két végleg között meg tényleg bárki megtalálja a hozzá legjobban passzoló beállítást. Ami nagyobb figyelmet kapott (az újdonságként bevezetett, de kicsit magára hagyott ERS-használat mellett) viszont az a gumikezelés, a való életben is nagyon nagy szerepet játszanak a gumikeverékek, úgyhogy ideje volt már. A változások miatt kevésbé kiszámítható egy-egy gumi kopása, nem nagyon lehet már úgy feltenni egy gumit, hogy majd jó lesz x körig, aztán csere, ha túlterheljük bizony nagyon hamar elkopik, ha meg túlságosan óvni próbáljuk őket, lehűlnek és ugyanúgy használhatatlanok lesznek. Az új gumik cserébe sokkal jobban tapadnak ideális körülmények között, az 2017-es részben szinte nem volt olyan kanyar, ahol ne pördült volna ki a kocsi komolyabb gázadásnál, most ezen finomítottak kicsit, persze vigyázni kell, de már nem négy darab szappanon vezetünk (ez valamennyire az idén megnövelt leszorítóerő miatt is van persze). Az ellenfelek AI-ja többé kevésbé maradt az eddigi szinten, tűrhető ellenfelek lesznek a kampányban, bár csoda előzéseket vagy taktikákat ne várjunk tőlük, és még mindig túl gyakran hagyják szabadon az ideális ívet.

 

A játék grafikája első ránézésre alig változott, ami nem feltétlen gond, hisz a játékot továbbra is az EGO Engine hajtja, és már a 2017-es kiadásban is csodásan varázsolta szemeink elé a játékot, és az egyetlen szembetűnő változás az idén bevezetett Glória. Van viszont negatívum, méghozzá hogy valamilyen oknál fogva az éjszakai futamok már nem olyan látványosak, minden olyan tompa lett, remélhetőleg ezt javítani fogják egy patch formájában, már ha lehetséges. A hangok ellenben sokat változtak, sok apró részlet került bele, legyen az gumicsikorgás, vagy épp a motor köhögése amikor már az életciklusa végén jár, pazar munka, és egy minőségibb fülessel tényleg egy élmény, még akkor is ha nem bírjuk a hibrid motorok bőgését. A versenyek felvezetése szerencsére továbbra is minőségi, bár lassan ráférne egy kis frissítés, de továbbra is teszi a dolgát, ahogy az (angol) kommentátor is, ellenben az események végén zajló interjú nem az igazi, hiába Claire az idei rész nagy újdonsága és vele együtt a személyes kapcsolatok, az arcok, főleg azok animációja nem a legjobb, ahogy a reakció sem a versenyen történt dolgokra, hisz néha olyan dolgokra fog rákérdezni amik meg se történtek vagy nem úgy, ezen még bőven van mit javítani a jövőre érkező részig.

 

Tartalom tekintetében végül idén sem leszünk híján, a kampány mód kapott már egy méretes bejegyzést, így azt átugorva, ismét visszatér a sima nagydíj, az egyedi szabályrendszerrel bíró bajnokságok, időmérő és persze az online, ami továbbra is tartalmaz mindent ahhoz, hogy egy személyre szabott futamot bonyolíthassunk le a barátainkkal vagy random emberekkel. A 2018-as rész természetesen követi az idei naptárat, így visszatér a Francia és Német nagydíj is csakúgy mint a klasszikus autók, amik a vezetési rendszernek hála teljesen más élményt nyújtanak. A felhozatal tartalmazza az összes 2017-ben bemutatott klasszikus járművet, újdonságként viszont kaptunk 6 új autót a 70-es és korai 80-as évekből, a Headline Edition tulajdonosai vagy az előrendelők meg megkapják a 2003-as Williams-t és a 2009-es Brawn-t. Ami a teljesítményt érinti, én egy sima PlayStation 4-en teszteltem a játékot, és néhány döccenést leszámítva (azok is kizárólag az interjúk során) a játék stabilan tartotta a 60fps-t, sőt, végre a flashback mód sincs lekorlátozva 30-ra ahogy eddig.

 

Zárszóként tehát annyit, hogy bár a teszt nem emel ki semmi igazán nagy újdonságot vagy elemet, ez közel sem jelenti azt, hogy rosszul sikerült volna a 2018-as kiadás, hisz nem csak azért a legjobb F1-es játék mert nincs egyenes vetélytársa, hanem mert továbbra is megad szinte mindent amire a rajongók és a hobbi-pilóták vágyhatnak egy ilyen címtől, persze jövőre nem vennénk zokon néhány nagyobb újítást és vele együtt vérfrissítést, de a játék így is ajánlott, ha meg nem volt meg a tavalyi rész, egyenesen kötelező.

-FenrirXVII-