Amitől talán ez a sorozat igazán magával ragadó, hogy hőseidnek többféle foglalkozást is adhatsz: masiniszta, vörös varázsló, íjász, stb. – ezekből kettőt is birtokolhatnak – amely olyan lehetőségeknek nyit kaput, mint a gyógyító íjász, a közelharcban is jeleskedő mágus. Éppen ezért az összes foglalkozást kipróbálhatod a játék egyszeri végigjátszása során, nem lesz hiányérzeted. Ez nem utolsó szempont egy olyan JRPG-nél, amely akár 100 órába is kerülhet amíg végigvisszük.
Az új rész egyik újítása, hogy sokkal jobban átláthatjuk a fő és mellékküldetéseket egyaránt, nincs akkora káosz a hirdetőtáblán sem, így nem lesz akkora elveszettség érzésed.
További újítás, az a speciális képességek, amelyet „quickeningnek” – amelyek nagyjából úgy működnek mint a limit breakek – már nem MP-t (mágiapontot) használnak, hanem úgy töltődik fel, mint más Final Fantasy játékban.
Változás érte emellett a térképrendszert is: sokkal átláthatóbb, illetve konkrétan egy átlátszó térkép formájában a háttérben láthatjuk, melynek köszönhetően nem fogunk olyan helyszíneken sem eltévedni, amely tele van labirintusokkal és egy apró környezeti elemekkel, így az élmény sokkal jobb lesz.
Másik újítás, hogy az L1 gombbal gyorsíthatod az időt, hogy megszabadulj a fárasztóan sok mászkálástól, ami egy hatalmas térképen üdvözítő lehet, így elkerülheted a monoton, unalmas grindolást. Ennek a lehetőségnek egyébként két sebessége is van: kétszeres, vagy négyszeres, így már azt is megszabhatjuk, milyen sebességgel „vágtassunk” a térképen – jóval dinamikusabbá és szórakoztatóbbá válik a játék ezáltal. Be kell vallanom, hogy szinte egy percet sem töltöttem felesleges grindolással és így pillanatokon belül jártam be akár teljes sivatagokat is. Messze élvezetesebb így a játék!
Ami viszont nem változott, az a gambit-rendszer, ami annak idején is megosztotta a játéktársadalmat, és most is biztosan sokan húzzák kicsit miatta a szájukat. A lényeg, hogy a hagyományos körökre osztott rendszer helyett „valós időben”, makrókkal támadhatjuk az ellent.
Ez sokak számára élvezetes is lehet, hiszen a szituációk alapján, előre beprogramozhattuk a támadásainkat, amely szituációként egyedi taktikákra adott lehetőséget: például előre megtervezhettük, hogy a tűzre érzékeny ellenséget lángok martalékává vessük, vagy automatikusan gyógyítsuk társainkat, ha 70% alá esik a HP-juk. Ez az új rendszer kétélű fegyver volt a szórakoztatás tekintetében: sokaknak bejött, de azért sokan kritizálták is, mert unalmasnak tartották – ez az arány nagy eséllyel most sem változik.
No persze az első dolog, amit észreveszel, nem a különféle rendszerek tekintetében lévő változás, hanem hogy mennyire jól néz ki a játék. A Square Enix nagyszerű munkát végzett azzal, ahogy a karakterek „ráncait felvarrta”, leginkább a textúrájukat húzták fel, de oly módon, hogy nehezen hiszed el, hogy ez a játék eredetileg 2006-ban jött ki. A készítők még arra is ügyeltek, hogy kicsit jobban a játékba illesszék az átvezetőket, amelyek most valahogy kevésbé ütnek el az eredeti verziótól.
Persze azért semmi sem fenékig szaké: találkozunk azért olyan textúrákkal, amelyek valahogy nem passzolnak a környezetükkel: akár a karakterek külsejéről, vagy a városok, sivatagok kidolgozottságáról beszélünk. Bizonyos helyszíneken például szépséges virágok helyett pixeles katyvaszt láthatunk, máshol az utcakő kicsit PS2-es, de hát azért 2006-os címről beszélünk, semmi sem lehet tökéletes.
A zenék és hangok terén szintén köszönetet rebeghetünk a Square-nek, hiszen nem csak egyszerűen „áthangszerelték”, hanem igazi szimfóniát is hallhatunk az eredeti dallamok helyett. Aki kíváncsi a különbségre, bármikor átkapcsolhat, azonban a különbség annyira finom és mégis klasszisokkal jobb, hogy mi egyértelműen az új verzió mellett tettük le a voksunkat.
Sajnos a párbeszédek terén már nem ennyire rózsás a helyzet: sokszor most is csak hang nélküli feliratokat olvashatunk, mint az eredetiben – igaz, az ínyencek japán nyelvre is átkapcsolhatnak.
Ha már játszottál a régi Final Fantasy XII-vel, szeretted, és ismét Ivalice városának macskaköveit szeretnéd taposni, akkor egyértelmű, ha annyira nem, talán érdemes még vele tenni egy próbát. Jómagam kedveltem, de kb. a felénél meguntam, mégis 11 évvel később ismét találkozni vele ilyen formában nagyszerű, nosztalgikus élmény volt. Persze kell ehhez a játékhoz is, hogy időt szánj rá: legalább 70 óra, amíg befejezed és akkor még csak a főküldetésekről beszéltünk – 150 órát kell rászánnia annak, aki mindent le akar tudni a játékban. Igazi türelem, és rajongás kell tehát ehhez a „végső fantáziához” is…
Itt megrendelheted: http://konzolkiraly.hu/kereses?kereso=FINAL FANTASY XII THE ZODIAC
Együttműködő partnereink
Feliratkozás hírlevelünkre
Értesülj elsőként a legújabb akciókról és szerezz exkluzív kedvezményelet!
PS5MobilTech
