Ez a weboldal cookie-kat használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Az oldal használatával Ön automatikusan hozzájárul, hogy a cookie-ban apró adatmennyiséget tároljunk a számítógépén.
x
  Blog   Hírek
  2020 Oct 06

TESZT – Ha a Marvels Avengers által felsorakoztatott játékműfajokat nézzük, akkor egy igazi Polgárháborúnak is felfogható, hogy mi is akar lenni. Egy igencsak rövid, részben moziszerű kampányélményt kapunk, az általában véve egész látványos és szórakoztató platformer/hack n slash részek mellett időnként grandiózus akciójelenetekkel, ugyanakkor a másik oldalon egy game-as-service-t, amely egyfajta „Végjáték” (end game) és elvileg ez lenne a Crystal Dynamics játékának érdemi része. Sajnos, ez a Végjáték közel sem mérhető a filmvásznon látható utolsó részhez. Ez a két műfaj ráadásul valahol egymást is kioltja – még akkor is, ha összességben jól szórakoztam a Marvels Avengers-szel…

 

Ugyanakkor a Marvels Avengers egyik alapvető problémája a játékfejlesztésen kívül esik és a költségvetés határainak szomorú hozadéka. Mivel nem volt pénz az MCU színészeinek külsejét és hangját felhasználni, így a Crystal Dynamics kénytelen volt más színészeket felhasználni modellként és szinkronhangként. Bár rutinos szinkronszínészekről van szó, azért persze nem mérhetőek egy Robert Downey Jr.-hez, Chris Hemsworth-höz, vagy Scarlett Johanssonhoz, ráadásul mindannyian próbálnak azért kicsit emlékeztetni rájuk, ami elég felemás módon sül el – különösen a Tony Starkot alakító színész esetében, aki talán a legidegesítőbb – nem önmagában amiatt, mert Nolan North rossz színész lenne, hiszen erről szó sincs, csak inkább azért, ahogy megformálta Starkot a játékban. Ami Thort illeti, ő egyszerűen csak kicsit unalmas a játékban, pedig Travis Willinghamről sem mondható el, hogy rossz szinkronszínész lenne. Két színész emelkedik ki igazából mégis a Bosszúálló szuperhősök közül: a Hulk alteregóját, Bruce Bannert alakító, rutinos Troy Baker, illetve Kamala Khan megformálója: Sandra Saad (akiknek külsejüket is felhasználták).

 

 

Nincs elég idő mindenkire

 

Ezt a furcsa összhatást még inkább felerősíti, hogy az elég rövid kampány módban a sok hős miatt nincs idő mindenkit kellő ideig szerepeltetni a kampányban – igaz, a külön „történetekre” ott vannak a multis küldetések (elvégre alapvetően egy game-as-a-service, always online játékról beszélünk) azok viszont az elég monoton, unalmas, önismétlő játékmenet és elég minimális hozzáadott történeti rész miatt nem tekinthetőek teljes értékűnek.

Mind ettől függetlenül azért a történet egyáltalán nem rossz, sőt, kiemelkedő része a játék egészének. Ebben nagy szerepe van annak, hogy az említett Hulk és Kamala Khan páros történeti szála és párosa nagyszerűen van kidolgozva és erre egyébként a Marvels Avengers nagy hangsúlyt is fektet. Az összes többi szuperhős tulajdonképpen csak hozzájuk viszonyul valamilyen módon, a főbb szerepeket egyértelműen Troy Baker és Sandra Saad szakították le Hulk és Kamala Khan szerepében, sőt, utóbbi talán a játék igazi főszereplője.

Érdemes még kiemelni a főgonoszokat: Tarleton/M.O.D.O.K. (Usman Ally) és Monica Rappaccini (Jolene Andersen), nekem ők érdekesebb, „szimpatikusabb” (ha lehet ilyet negatív karakterekről mondani) főellenségek voltak, mint a megszokott gigászi hatalommal rendelkező, kvázi elpusztíthatatlan szuperrosszak és párosuk is érdekes volt – különösen, ahogy Monica manipulálta Tarletont.

A sztori tehát kifejezetten színvonalas, érdekfeszítő, a filmekhez mérhető Marvel-mese, érdekes szuperhősökkel és szupergonoszokkal, jellemfejlődéssel, árulásokkal, a hősök közti ellentétekkel, nehezen begyógyuló sebekkel és jól adagolt fordulatokkal. A rendkívül látványos átvezetők pedig külön megadják azt a hangulatot, amire egy Marvel-rajongó vágyik.

 

 

Szolíd, de rendkívül önismétlő játékmenet

 

A Crystal Dynamics rutinos külső nézetes akciójátékfejlesztő (Gex, Legacy of Kain és Tomb Raider franchise-ok köszönhetőek nekik), szóval minimum valami bombasztikus játékmenetre lehetett számítani. Sajnos, ez csak részben igaz és a pozitívumok is csak a hadjáratról mondhatók el.

Hogy a pozitívumokkal kezdjem: a szuperhősöket irányítani aránylag változatos és sok esetben rendkívül fun, hála az extrém képességeiknek. Ahogy azt a filmekből is megszokhattuk: Vasemberrel repkedhetünk és különféle lézerkilövős technikákkal sorozhatjuk az ellent, Thor a pörölykalapácsával csapkod és dobál, villámcsapásokkal vegyítve extra képességeit, Hulk mindent szétzúz, ripityára tör, amit csak tud, a játék főszereplője, MS Marvel, alias Kamala Khan pedig elasztikus, nyúlékony végtagjaival csapja szét az ellent, illetve ugrál, amerre csak tud. Kamala Khan irányítása egyébként talán a legszórakoztatóbb, tehát elmondhatjuk, hogy ebből a szempontból is a játék nyertese.

Ami a játékmenetet illeti, sajnos arról a hősök rendkívül változatos képességei ellenére sem mondható el, hogy túlzottan sokrétű lenne. Az aránylag szórakoztató, de sokszor elég kaotikussá váló TPS csetepaték mellett a platformugrálások, illetve Vasember esetében a röpködések alkotják a gameplay zömét, a küldetések pedig a játék kb. 70%-ában arról szólnak, hogy el kell jutni valamilyen épületig aztán bejutni és bent mindenkit szétcsapni. Még kiábrándítóbb a pályadesign, amelyről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy túlzottan kreatív lenne, ami pedig elég furcsa a Crystal Dynamics-től egy Tomb Raider és egy Rise of the Tomb Raider után. A legnagyobb probléma ezeknél is az önismétlés és a fantázia jelentős hiánya.

Mindettől függetlenül azért a Marvels Avengers kampánya egész fun móka, köszönhetően a sokféle hősnek, a változatos helyszíneknek, a szuperhősök képességeinek és a színvonalas történetnek.

 

 

„Végjáték” és RPG-rendszer

 

Sajnos, a rövid, filmszerű kampány utáni end game már sokkal kevésbé szórakoztató. A Marvels Avengers ebből a szempontból egy szégyentelenül Destiny elemeit lenyúló looter-shooter, szinte minden egyes mozzanatában a klasszikus Bungie-franchise jut eszünkbe. Ide tartozik például a loot-rendszer is, amelynél szakasztott ugyanúgy aggathatjuk magunkra az egymás után megtalált testalkatrészeket, vagy különféle páncélokat, illetve ugyanúgy bonthatjuk elemeire, mint a Destiny-kben. Talán csak kiégtem a Destiny-ben, de ez az állandó csere-berélgetős lebontogatós megoldást számomra módfelett unalmas már, a Diablo III-ban is jobban sikerült megoldani, hogy a jobb felszerelést automatikusan magadra öltöd.

Hasonlóan semmitmondó és unalmas a skill-rendszer, amelyet tényleg csak azért raktak bele, hogy legyen ilyen is. Nagyjából 30 másodpercre rá, hogy egy-egy skillet megkaptam, már úgyis elfelejtettem, hogy mi volt az és a nagy akció közepette a legtöbbet ki sem használtam. Ráadásul a legtöbb skill rendkívül semmitmondó, unalmas képesség, nem fogod tűkön ülve várni, hogy jaj, csak szerezd már meg ezeket.

 

 

Látvány, bogarakkal

 

Ami a Marvels Avengers külsejét illeti, talán azt érheti a legkevesebb panasz – legalább is, ami a tényleges látványt illeti. Két verziót is teszteltem: PS4 Prón a PS4-re és GeForce Now (maximális beállításokkal) a PC-re készülteket és mindkettőn impozáns látvány, a környezeti elemek, különféle karakterek és szörnyek, főszörnyek rendkívül aprólékos, stílusos kidolgozása fogadott. PC-n külön extra, hogy 60 fps-sel pörögnek az események és a grafika is némileg részletesebb a többféle extra beállításnak köszönhetően. Hozzá kell azért tenni, hogy ennek ára is van: GeForce Now-n, ahol a „tesztkészülék” egy 24 GB-os Tesla persze tükörsima, tökéletes 60 fps framerate fogadott, viszont a saját potato PC-men kontrétan teljesen játszhatatlan volt a Crystal Dynamics címe és máshonnan is azt lehetett visszahallani, hogy rossz az optimalizáció.

Sokkal több bosszúságot okoztak a bugok, amelyek most érdekes módon a PS4-es és nem a PC-s verziót jellemezték leginkább. Volt itt minden: konkrét fagyások, váratlanul 1-2 fps-re leeső, durva beszaggatások átvezetők közben, tereptárgyakba belógó végtagok és még sorolhatnám. Nem fér a fejembe, hogy ez a játék, hogy ment át a Sony quality controlon ilyen állapotban. Ráadásul mindezt úgy, hogy azóta kijött egy patch, amely állítólag 1000 (!) bugot javított ki. Vicc…

Szórakoztató, de messze nem egy „marvel” – a szó eredeti értelmében

 

A Marvels Avengers sajnos igazi hullámvasút és most nem egy vidámparkos, szuperhősös attrakcióra, hanem a minőségére, a játékélményre gondolok. A kampány végül is nem rossz, csak rövid és azért abban is sok az önismétlés. A sztori is rendben van, igaz, egy-két hős története összecsapott és kicsit zavaró, hogy az MCU-filmek színészei helyett mások kerültek be, úgy, hogy próbálták azért utánozni őket. A grafika tényleg ütős, de a látványt sokszor rombolják a grafikus bugok. Végül az end game, az minden csak nem „Végjáték”-minőségű… Az eladások egyébként szintén felemások (konzolon sikeres a játék, PC-n – főleg Steamen – bukás), szóval nem tudom, mindezek tükrében tervez-e folytatást a Square Enix, illetve a Crystal Dynamics-ot bízza-e meg ismét, de ha mindkét válasz igen, akkor bőven van mit javítani egy tökélesett folytatásra és főleg: új pályadesigner és quality control (bugok) csapatot kellene felvenni… 

-BadSector-

Pro:
Egész ütős sztori és kampány
Kamala Khan és Hulk duója minden szinten
Látványelemek, sokféle hős

Kontra:
– A végjáték unalmas grindfest
– Destiny legunalmasabb elemeit koppintották az RPG-rendszerhez
– Iszonyatos mennyiségű bugok, fagyások még mindig PS4-en

FORRÁS: theGEEK.hu eredeti cikk link: ITT


Együttműködő partnereink

Feliratkozás hírlevelünkre

Értesülj elsőként a legújabb akciókról és szerezz exkluzív kedvezményelet!

×
PS5
Mobil
Tech
AJÁNDÉK
PS4
PS3
XBOX
XBOX 360
Switch
PC
  +36 70 / 884-00-01   info@konzolkiraly.hu   Elérhetőségek   Szállítási információ ÁSZF Adatvédelmi szabályzat