Ugyanakkor a Marvels Avengers egyik alapvető problémája a játékfejlesztésen kívül esik és a költségvetés határainak szomorú hozadéka. Mivel nem volt pénz az MCU színészeinek külsejét és hangját felhasználni, így a Crystal Dynamics kénytelen volt más színészeket felhasználni modellként és szinkronhangként. Bár rutinos szinkronszínészekről van szó, azért persze nem mérhetőek egy Robert Downey Jr.-hez, Chris Hemsworth-höz, vagy Scarlett Johanssonhoz, ráadásul mindannyian próbálnak azért kicsit emlékeztetni rájuk, ami elég felemás módon sül el – különösen a Tony Starkot alakító színész esetében, aki talán a legidegesítőbb – nem önmagában amiatt, mert Nolan North rossz színész lenne, hiszen erről szó sincs, csak inkább azért, ahogy megformálta Starkot a játékban. Ami Thort illeti, ő egyszerűen csak kicsit unalmas a játékban, pedig Travis Willinghamről sem mondható el, hogy rossz szinkronszínész lenne. Két színész emelkedik ki igazából mégis a Bosszúálló szuperhősök közül: a Hulk alteregóját, Bruce Bannert alakító, rutinos Troy Baker, illetve Kamala Khan megformálója: Sandra Saad (akiknek külsejüket is felhasználták).
Ezt a furcsa összhatást még inkább felerősíti, hogy az elég rövid kampány módban a sok hős miatt nincs idő mindenkit kellő ideig szerepeltetni a kampányban – igaz, a külön „történetekre” ott vannak a multis küldetések (elvégre alapvetően egy game-as-a-service, always online játékról beszélünk) azok viszont az elég monoton, unalmas, önismétlő játékmenet és elég minimális hozzáadott történeti rész miatt nem tekinthetőek teljes értékűnek.
Mind ettől függetlenül azért a történet egyáltalán nem rossz, sőt, kiemelkedő része a játék egészének. Ebben nagy szerepe van annak, hogy az említett Hulk és Kamala Khan páros történeti szála és párosa nagyszerűen van kidolgozva és erre egyébként a Marvels Avengers nagy hangsúlyt is fektet. Az összes többi szuperhős tulajdonképpen csak hozzájuk viszonyul valamilyen módon, a főbb szerepeket egyértelműen Troy Baker és Sandra Saad szakították le Hulk és Kamala Khan szerepében, sőt, utóbbi talán a játék igazi főszereplője.
Érdemes még kiemelni a főgonoszokat: Tarleton/M.O.D.O.K. (Usman Ally) és Monica Rappaccini (Jolene Andersen), nekem ők érdekesebb, „szimpatikusabb” (ha lehet ilyet negatív karakterekről mondani) főellenségek voltak, mint a megszokott gigászi hatalommal rendelkező, kvázi elpusztíthatatlan szuperrosszak és párosuk is érdekes volt – különösen, ahogy Monica manipulálta Tarletont.
A sztori tehát kifejezetten színvonalas, érdekfeszítő, a filmekhez mérhető Marvel-mese, érdekes szuperhősökkel és szupergonoszokkal, jellemfejlődéssel, árulásokkal, a hősök közti ellentétekkel, nehezen begyógyuló sebekkel és jól adagolt fordulatokkal. A rendkívül látványos átvezetők pedig külön megadják azt a hangulatot, amire egy Marvel-rajongó vágyik.
A Crystal Dynamics rutinos külső nézetes akciójátékfejlesztő (Gex, Legacy of Kain és Tomb Raider franchise-ok köszönhetőek nekik), szóval minimum valami bombasztikus játékmenetre lehetett számítani. Sajnos, ez csak részben igaz és a pozitívumok is csak a hadjáratról mondhatók el.
Hogy a pozitívumokkal kezdjem: a szuperhősöket irányítani aránylag változatos és sok esetben rendkívül fun, hála az extrém képességeiknek. Ahogy azt a filmekből is megszokhattuk: Vasemberrel repkedhetünk és különféle lézerkilövős technikákkal sorozhatjuk az ellent, Thor a pörölykalapácsával csapkod és dobál, villámcsapásokkal vegyítve extra képességeit, Hulk mindent szétzúz, ripityára tör, amit csak tud, a játék főszereplője, MS Marvel, alias Kamala Khan pedig elasztikus, nyúlékony végtagjaival csapja szét az ellent, illetve ugrál, amerre csak tud. Kamala Khan irányítása egyébként talán a legszórakoztatóbb, tehát elmondhatjuk, hogy ebből a szempontból is a játék nyertese.
Ami a játékmenetet illeti, sajnos arról a hősök rendkívül változatos képességei ellenére sem mondható el, hogy túlzottan sokrétű lenne. Az aránylag szórakoztató, de sokszor elég kaotikussá váló TPS csetepaték mellett a platformugrálások, illetve Vasember esetében a röpködések alkotják a gameplay zömét, a küldetések pedig a játék kb. 70%-ában arról szólnak, hogy el kell jutni valamilyen épületig aztán bejutni és bent mindenkit szétcsapni. Még kiábrándítóbb a pályadesign, amelyről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy túlzottan kreatív lenne, ami pedig elég furcsa a Crystal Dynamics-től egy Tomb Raider és egy Rise of the Tomb Raider után. A legnagyobb probléma ezeknél is az önismétlés és a fantázia jelentős hiánya.
Mindettől függetlenül azért a Marvels Avengers kampánya egész fun móka, köszönhetően a sokféle hősnek, a változatos helyszíneknek, a szuperhősök képességeinek és a színvonalas történetnek.
Sajnos, a rövid, filmszerű kampány utáni end game már sokkal kevésbé szórakoztató. A Marvels Avengers ebből a szempontból egy szégyentelenül Destiny elemeit lenyúló looter-shooter, szinte minden egyes mozzanatában a klasszikus Bungie-franchise jut eszünkbe. Ide tartozik például a loot-rendszer is, amelynél szakasztott ugyanúgy aggathatjuk magunkra az egymás után megtalált testalkatrészeket, vagy különféle páncélokat, illetve ugyanúgy bonthatjuk elemeire, mint a Destiny-kben. Talán csak kiégtem a Destiny-ben, de ez az állandó csere-berélgetős lebontogatós megoldást számomra módfelett unalmas már, a Diablo III-ban is jobban sikerült megoldani, hogy a jobb felszerelést automatikusan magadra öltöd.
Hasonlóan semmitmondó és unalmas a skill-rendszer, amelyet tényleg csak azért raktak bele, hogy legyen ilyen is. Nagyjából 30 másodpercre rá, hogy egy-egy skillet megkaptam, már úgyis elfelejtettem, hogy mi volt az és a nagy akció közepette a legtöbbet ki sem használtam. Ráadásul a legtöbb skill rendkívül semmitmondó, unalmas képesség, nem fogod tűkön ülve várni, hogy jaj, csak szerezd már meg ezeket.
Ami a Marvels Avengers külsejét illeti, talán azt érheti a legkevesebb panasz – legalább is, ami a tényleges látványt illeti. Két verziót is teszteltem: PS4 Prón a PS4-re és GeForce Now (maximális beállításokkal) a PC-re készülteket és mindkettőn impozáns látvány, a környezeti elemek, különféle karakterek és szörnyek, főszörnyek rendkívül aprólékos, stílusos kidolgozása fogadott. PC-n külön extra, hogy 60 fps-sel pörögnek az események és a grafika is némileg részletesebb a többféle extra beállításnak köszönhetően. Hozzá kell azért tenni, hogy ennek ára is van: GeForce Now-n, ahol a „tesztkészülék” egy 24 GB-os Tesla persze tükörsima, tökéletes 60 fps framerate fogadott, viszont a saját potato PC-men kontrétan teljesen játszhatatlan volt a Crystal Dynamics címe és máshonnan is azt lehetett visszahallani, hogy rossz az optimalizáció.
Sokkal több bosszúságot okoztak a bugok, amelyek most érdekes módon a PS4-es és nem a PC-s verziót jellemezték leginkább. Volt itt minden: konkrét fagyások, váratlanul 1-2 fps-re leeső, durva beszaggatások átvezetők közben, tereptárgyakba belógó végtagok és még sorolhatnám. Nem fér a fejembe, hogy ez a játék, hogy ment át a Sony quality controlon ilyen állapotban. Ráadásul mindezt úgy, hogy azóta kijött egy patch, amely állítólag 1000 (!) bugot javított ki. Vicc…
A Marvels Avengers sajnos igazi hullámvasút és most nem egy vidámparkos, szuperhősös attrakcióra, hanem a minőségére, a játékélményre gondolok. A kampány végül is nem rossz, csak rövid és azért abban is sok az önismétlés. A sztori is rendben van, igaz, egy-két hős története összecsapott és kicsit zavaró, hogy az MCU-filmek színészei helyett mások kerültek be, úgy, hogy próbálták azért utánozni őket. A grafika tényleg ütős, de a látványt sokszor rombolják a grafikus bugok. Végül az end game, az minden csak nem „Végjáték”-minőségű… Az eladások egyébként szintén felemások (konzolon sikeres a játék, PC-n – főleg Steamen – bukás), szóval nem tudom, mindezek tükrében tervez-e folytatást a Square Enix, illetve a Crystal Dynamics-ot bízza-e meg ismét, de ha mindkét válasz igen, akkor bőven van mit javítani egy tökélesett folytatásra és főleg: új pályadesigner és quality control (bugok) csapatot kellene felvenni…
-BadSector-
Együttműködő partnereink
Feliratkozás hírlevelünkre
Értesülj elsőként a legújabb akciókról és szerezz exkluzív kedvezményelet!