0 db

SPINTIRES: MUDRUNNER – POCSOLYÁBA LÉPTEM…

A Spintires: Mudrunner (ami a korábban már megjelent Spintires újrakiadása/spinoff-ja PC-n, illetve első változata Xbox One-on és PlayStation 4-en) nem azoknak szól, akik be akarnak ülni egy autóba és versenyezni akarnak. Nem – ez olyasmi, mint mondjuk az Euro Truck Simulator: nagyobb járgányok nagyfiúknak, akik a fizikára, a szimulációra vágynak az elhagyatott kelet-európai régióban (különben miért is lenne cirill betűs a rendszám?), amit akár kooperatív módon is bejárhatunk, miközben a napszak és az időjárás is váltakozhat, ami tagadhatatlanul a játék pozitívumaiként megemlítendőek.

Faszállító

…nem, tényleg: rönkök szállítása A pontból B-be úgy, hogy sáron, földes úton, aszfalton és nehéz terepen kell átnavigálnunk autónk és csomagunk – ilyesmiről szól a Spintires: Mudrunner, ahol egy rosszul megtervezett kanyarvétel, egy folyó lebecsülése, vagy a túlzott gázpedál-nyomás bizony kudarcot fog eredményezni. Ez azért pikantériát ad a játéknak, ami azért több pontból is vérzik. Nem is a hangokra gondolok itt (mondjuk a zene kicsit fura választásnak tűnik), és nem is a fizikára, de három másik dologra. A kamerakezelés, a valamelyest gyengének tűnő grafika, illetve maga a belső kamera nézet mind megkérdőjelezendő.

Az alap külső kameraállás elképesztően érzékeny, ami miatt gyakran fogjuk állítgatni ide-oda, hogy azt lássuk, amit kell. A grafika lazán olyan, ami egy PlayStation 3-as cím fel tud mutatni, még akkor is, ha ez nem lényeges, ám vannak ennek is jó elemei: a ködöt érdemes rögtön felhoznom. A belső nézetnél meg nem értem, miért nincsen tükör? Emiatt folyamatosan ide-oda fogunk váltogatni, ami bosszantó lehet még a türelemtúltengéssel rendelkező játékosoknak is. A verdánk sérülhet, a benzin elfogyhat, dudálhatunk és fényszórózhatunk kedvünkre, de az biztos, hogy nem fogunk pillanatok alatt sikeresen manőverezni a kies tájakon.

Faszállítmány

Attól félretekintve, hogy nincs ötletem leadre, ki kell emelnem, hogy azért ennek a játéknak is van pozitívuma. Valahol van egy kis bája annak, ahogy túl sok gázt adva elássuk a kamionunkat a sárban – ki tudjuk vontatni magunkat úgy, ha egy közelben levő fába belepasszírozhatjuk a csörlőt, és ez kelleni is fog. A fizika ugyanis azért nem tűnik gyengének. Szimulátornak megteszi, és itt nem a német sorozatgyártásban készülő ilyen-olyan szimulátorokra gondolok.

Ezen túl talán az is tetszetős, hogy itt a köridők helyett a környezettel küzdünk. Ha pedig ketten próbálunk összeállni a kihívásokra, amiből van azért néhány, akkor legalább egymáson is röhöghetünk, mert sikerült belepuszilnunk a kőbe ott a sarokban. (Ezt a játékot védném-e? Nem – csak szerintem a Spintires: Mudrunnernek is vannak olyan elemei, amire érdemes lett volna jobban ráépíteni.)

Kamion

Ez a játék nem fog 220 km/h-s sebességet ajánlani. Nem fog körrekordra fogazó játékélményt kínálni. Lassú, megfontolt tempó és tervezés szükséges, aminek hiánya bünteti a játékost. Ha a kamera nem lenne ilyen szupergány, én adtam volna rá egy hetest, de ezzel én csak egy hat és felest adok rá. Érdekes elképzelés, de még ráfért volna egy-két hónapnyi fejlesztés mindenféleképpen. Akik Truck Simulatoroznak és esetleg valami off-road élményre vágynak, a Spintires: Mudrunner egy kiváló választás. Csendes, békés élmény, korrekt hangokkal, kicsit fura zenével és valamelyest brutálisan reális kelet-európai szocreál stílussal. Jobb az eredetinél, de az nem jött ki PS4-re, úgyhogy ez csak megemlítés szintjén.

A játékot itt megvásárolhatod!

Forrás: https://ps4pro.eu/hu/2017/11/12/spintires-mudrunner-pocsolyaba-leptem/