Ez a weboldal cookie-kat használ a felhasználói élmény fokozása érdekében. Az oldal használatával Ön automatikusan hozzájárul, hogy a cookie-ban apró adatmennyiséget tároljunk a számítógépén.
x
  Blog   Hírek
  2020 Sep 22

Tony Hawks Pro Skater 1-2 TESZT

TESZT – Egy játék mely úgy pumpálta beléd az adrenalint, mint azelőtt más soha. Egy játék, amit minden fiatal ismert, akár szerette a sportokat, akár nem. Egy játék, ami egy egész generációnak bemutatta a deszkás kultúrát, milyen érzés megélni a „hang loose” életérzést, a határtalan lazaságot, több stílusban bemutatta annak zenei kultúráját, nem nézett ki rosszul és még játszató is volt…nem gyengén. Ez volt a Tony Hawk’s Pro Skater, melynek később számtalan epizódja született.

A brand eddigi életpályája már kettő évtizedet megélt, nem éppen fiatal koncepció. A kezdeti sikereit újabb sikerek koronázták számozott folytatásokban mutatkozva, még állatabb trükkökkel, pályákkal és zenei listákkal.

 

 

Megkopott a deszka, majd felszállt a főnixmadár…

 

Sajnos ez a minőség egy idő után redukálódni látszott, az American Wasteland után nagyon megkopott Tony bácsi deszkalapja, megrekedt a középszerűség tengerében és elvette a trónt a sokkal realisztikusabb Skate c. játék. Aztán bejelentették a Tony Hawk’s Pro Skater 5.-öt mely a mára legendásnak mondható számozott, négyes család újabb tagja szeretett volna lenni. Talán még a laikusnak mondható gamerek is tisztában voltak mekkorát bukott a játék, tele volt technikai hibákkal, ronda volt, feledhető soundtrackek, méltatlan volt a sorozathoz. Azt hittük itt a vég, aztán mint főnixmadár, feltámadt hamvaiból egy előzetesbe csomagolva halkan jelezte, hogy még itt vagyok, méghozzá újrakevert, remasterelt formában a klasszikus első két rész.

 

 

Régi idők deszkása – új grafikus köntösben, új zenékkel

Fordított esetben hatalmasat puffantam volna, de a szinte könyvelhető volt: Ami anno fantasztikus volt, az most is az lesz még akkor is, ha csak a grafikához nyúlnak. Szerencsére nem csak ennyi történt, a Neversoft munkájához jócskán hozzátett a Vicarious Visions. A régi motort leváltotta az Unreal Engine 4 mely a gyorsaságát illetően nem igazán a sportjátékokhoz igazították, de nem kell félni mert az ígért 60 FPS-t tudja tartani, droppal személy szerint nem találkoztam a 100%-os végigjátszás során. Nem fog történelmet írni, de nem is csúnya, ha összességébe nézzük és nem kezdünk textúraelemzésbe, kellemesnek fogja találni a szem.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a zenei lista maradt a régi, hiszen a régi klasszikusokat kiegészítették az újak, köztük Machine Gun Kelly, Rough Francis, CHAII és Merkules. Féltem az újhullámos repbeatektől, de így utólag azt kell mondjam megállták a helyüket, én azt se tudtam, hogy MGK pop-punkot is játszik (bárcsak mindig azt játszana).

 

 

Régi és új deszkás arcok

 

Ugyanez igaz a karaktereinkre, a skaterekre is. Van nekünk klasszik Tony Hawk, Eric Coston, Rodney Müllen, Chad Muska és a többiek, meg itt vannak az újak, mint például Leo Baker, Riley Hawk, Leticia Bufoni, satöbbi. Mindenkinek eltérő statisztikai pontjai vannak melyeket a fanatikusok majd biztosan kimaxolnak személyenként. Az irányításhoz is hozzányúltak, igaz nem sokat csak amennyit a program és a játékosok igényeltek. Rengeteg új trükk helyet kapott, köztük az általam mélyen preferált wallplant is, melynek beiktatásával egy kombósorozat akár milliós pontszámig is húzható, feltéve, ha ügyes vagy. Van egy special meterünk, amit feltölthetünk egy hármas kombóval, ilyenkor a zene hangosabb lesz ezzel hangoztatva, hogy most nagyon ott vagy a szeren. Amíg tart ez a special meter, addig beadhatod a speckó tükköket is melyek karakterspecifikusak is lehetnek, olyanokat fogsz látni, mint eddig még soha, például kézen állva csúszol majd le egy 200 méter hosszú csőről meg ilyen apróságok.

 

 

Hajmeresztő, extrém attrakciók

 

A program sajátos jegyei voltak az őrültebbnél őrültebb feladatok, azok ugyanúgy megmaradtak: csengőt wallrideolni a falról, 50-50 grind New Yorkban, hajléktalan átugrálgatása, secret tape megtalálása, skate felirat kirakása és sokan mások. A pályák maradtak a régiek, igaz felpimpelve, de azért rájuk fogunk ismerni. Az első két rész pályái kellő kikapcsolódást és szórakozást fognak nyújtani, de az ügyetlenek is hetek alatt ki fogják végezni.

Nem kell azonban aggódni mert került a játékba egy challenge-rendszer, minden pályának van egy score és egy speed challenge része (kivéve a versenypályák), az egyiknél a lehető legtöbb pontot kell elérni 2 perc alatt, a másiknál pedig a kitűzött feladatokat a lehető leghamarabb teljesíteni. Bekerült egy xp rendszer: minden menet után kapsz valamennyi xp-t, idő után szintet lépsz, valamint találhatók teljesítendő challenge stickerek, amik fokozzák a szintlépést, manualozz x kilométert, ugyanúgy grindolj x kilométert és hasonlók, ezekből rengeteg van. Szintlépés után pénzt kapsz, amik elkölthetők ruhákra és deszkákra, de igazából csak a szerkesztett deszkásod öltöztethető, a többieknek az outfitjei bizonyos feladatok után kioldható.

Továbbá bekerült egy multiplayer mód is, viszonylag stabilan fut. Ott ilyen feladatok szerepelnek, hogy maximum pontszám 2 perc alatt, uralj rámpa- és pályaelemeket pontszámokkal. Lehet, hogy van multiban más játékmód is, de engem ez a része a játéknak nem kötött le.

No és kell ez nekünk?

No és a nagy kérdés így a végére. Szükségünk volt nekünk egy újabb remasterre, egy Tony Hawk’s Pro Skater remasterre bízva abba, hogy nem rombolja le az emlékeinket és nem riasztja el a fiatalabbakat? Ebben a minőségben, amit nyárbúcsúztatóul kaptunk, szerintem mindenképp. Vannak persze hiányosságai mert mások tapasztaltak FPS zuhanást, a töltőképernyő hosszú, rengeteget tölt a játék még egy adott kör újrakezdésekor is. A harmadik és negyedik rész nem lett feldolgozva, olyan legendás pályák maradtak ki, mint Canada, Alcatraz. Azt rebesgetik neten, hogy az új generációban kiadják a 3 4 remasteredet, hát legyen úgy!

Meg azért bármekkora klasszikus, ma már egy kicsit darabos és suta ez az irányítás, de lehet, hogy csak a sok Skate után. Egy napos gyakorlás után azért bele lehet jönni. Próbáltam nem elfogultan írni mert anno a kétezres évek elején ezért álltam deszkára a barátaimmal együtt, felnyitotta a szemem, hogy nemcsak Gigi’D Agustino létezik, vannak frankó punkbandák. Ezt az elfogultságomat sikerült a jóval fiatalabb öcsémnek és csapatának csillapítani, mivel megerősítették, hogy tényleg frankó cucc ez a játék, odavannak érte ők is, ergo sikerült az újabb generáció tetszését is elnyerni. Mit is mondhatnék a végére? Talán annyit, amivel a Goldfinger nevű együttes és a játék is kezd: „So here I am, doing everything I can..”

Sziasztok! Kérjük, támogassátok a theGeek.hu oldalt a Patreonon, hogy fennmaradhasson, függetlenül, napi hírekkel és tesztekkel, a Patron adományozó rendszerén keresztül! Köszönjük! theGeek csapata

FORRÁS: theGEEK.hu eredeti cikk link: ITT


Együttműködő partnereink

Feliratkozás hírlevelünkre

Értesülj elsőként a legújabb akciókról és szerezz exkluzív kedvezményelet!

×
PS5
Mobil
Tech
AJÁNDÉK
PS4
PS3
XBOX
XBOX 360
Switch
PC
  +36 70 / 884-00-01   info@konzolkiraly.hu   Elérhetőségek   Szállítási információ ÁSZF Adatvédelmi szabályzat